SZANTNER VIKTOR:
A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETE A
KEZDETEKTŐL 1920-IG
„…a legnagyobb súlyt a magyar
liturgia ügyére kell helyezni.
Valóban megalázó helyzet az,
hogy a magyar állam területén élő
görög katolikus hívek mindegyike
élhet egyháza szertartásaiban
saját nyelvével,
csak éppen a magyarok nem.”
(Tisza István, 1904. I. 20.)
„Mióta nemzetünk sz. István királyunk apostoli működése nyomán keresztény hitre térve elfogadta a latin szertartást s a római vagy nyugati egyház joghatósága alá helyezkedve annak vallását állami vallássá emelte, azóta a magyar katolikus egyház története jóformán a nemzet története is. Sőt nézetünk szerint az a vonásuk is közös, hogy mint nemzeti történetünk nem szorítkozik csupán csak fajunk múltjának a kutatására, hanem az összes többi népességeinknek is vizsgálgatja a sorsát, melyet őseink szerzette hazában s körünkben megértek, akként a magyar egyház története is tágabbkörű nevénél. Véleményünk szerint ugyanis nemcsak a hazai latin szertartású egyház történetét öleli fel, hanem jól felfogott feladata szerint , a mint azt a magyar egyház történetírói jobbára követték s követik is, kiterjeszkedik, ki kell, hogy terjeszkedjék összes felekezeteink magyarországi történetére is.
Ekként a keleti egyház minden olyan szertartásának a története, a mely a hazánkba is eljutott, szintén a magyarországi egyháztörténet keretébe és körébe tartozik. Ennek tiszte és kötelessége – ha csak másodsorban is – összeszedni s értékesíteni az összes adatokat, melyek a keleti egyház ezen szertartásainak hazai történetére vonatkoznak, szóval ezeknek a múltját kutatni és feltárni”.1
1 HODINKA Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Budapest, 1909., MTA. 1p.
Forrás:
elte.hu/hist/szantnerviktor/diss.pdf