Krisztus születik! Dicsőítsétek!
KARÁCSONY„Új és teljesen szokatlan titok tárul szemem elé: pásztorok énekét hallom, de nem csendes pusztai dallamokat énekelnek, hanem diadalmas mennyei himnusz hangzik ajkukról. Angyalok dala cseng, arkangyalok énekelnek, kerubok magasztalják, szeráfok dicsőítik, mindnyájan együtt ujjongva köszöntik Istent a földön, és az embert az égben. A Magasságbeli Isten intézkedéséből földre szállott és az ember Isten jóságából újra elnyerte az eget. Ma Betlehem olyan, mint az égbolt: csillagok helyett éneklő angyalok a díszei, a nap helyett az Igazság Napja tündöklik ott. Ne kutassuk, hogy történt mindez, mert ahol Isten akarja, enged a természet rendje. Akarta, tehette, leszállott, üdvösséget hozott: Istennél minden lehetséges. […] Királyok jöttek, hogy csodálják az Égi Királyt, miként jött a földre […], hogy leborulva imádják. […] Asszonyok csodálják őt, aki asszonytól született, mert az asszonyi fájdalmat vidámságra fordította […], pásztorok a jó Pásztort, aki életét adja juhaiért. […] Anyát látok, aki gyermeket szült, imént világra jött Csecsemőt, de nem értem a születés módját, mert nem működnek a természet törvényei, mikor Isten akarja. Mily végtelen kegyelem! Isten örök Egyszülöttje.” (Aranyszájú Szent János Karácsonyi beszédéből – részletek)
„Isten a földön van, Isten az emberek között van, nem tűz és harsona szó által, nem füstölgő és homályba burkolódzó hegyen keresztül, nem a hallgatók lelkét rémületbe ejtő vihar által adja törvényét, hanem szelíden és kedvesen szól a vele egy fajtához tartozókhoz a testen keresztül. Isten a testben. Nem időszakonként működve, mint a prófétákban, hanem magával egy természetűvé téve az emberséget, és azt magával egyesítve tulajdonává téve, és az ő miénkkel egynemű teste által önmagához vezetve vissza az egész emberiséget. Ezt kérdezik: Hogyan jut el a ragyogás egy által mindegyikhez? Milyen módon van a testben az Isten? Ahogyan a tűz a vasban. Nem helyét változtatva, hanem közölve magát. Hiszen a tűz nem szalad át a vasba, hanem megmarad a maga helyén, csak átadja neki erejét, és önmaga egészével tölti be azt, ami részesedik benne. Ugyanígy az isten Ige sem mozdul ki önmagából, mégis „köztünk lakozott” /Jn 1, 14/, nem lett változás alanya, és az Ige mégis testé lett /Jn 1, 14/. Az ég sem vált meg attól, aki összetartja, és a föld is ölébe fogadta a mennyeit. Ne akard az istenség aláhullásának gondolni, mert nem megy egyik helyről a másikra, mint a testek. Azt se képzeld, hogy az istenség megváltozott, testé alakult át; mert a halhatatlan változatlan. Azt kérded: Miként lehet, hogy a test gyöngesége nem árasztja el az Igét? Már megmondtuk, hogy a tűz sem veszi át a vas tulajdonságait. A vas fekete és hideg, de ha a tűz felhevíti, alakot változtat, akkor ragyogóvá válik, és nem a tüzet feketíti be, ellenkezőleg, maga izzik, nem hűti le a tüzet. Ugyanígy az Úr emberi teste is, maga részesedik az istenségben, nem ő ruházza saját gyengeségét az istenségre. Avagy nem engeded meg, hogy az istenség ehhez az érzékelhető tűzhöz hasonlóan fejtse ki hatását, hanem az emberi gyöngeségből kiindulva szenvedélyt képzelsz azzal kapcsolatban, ami mentes a szenvedélytől, és nehézségeid támadnak arra vonatkozóan, miként léphet közösségre a romlandó természet a sérthetetlennel? Akkor tudd meg a titkot. Az Isten azért van a testben, hogy az ott megbúvó halált megölje. Mert ahogy a test esetében a mérgekből megfelelően kikevert gyógyszer eltávolítja az ártalmakat, és ahogy a házban levő sötétséget eloszlatja a behozott világosság, ugyanígy semmisül meg az istenség jelenlétében az emberi természeten eluralkodó halál. Mint a jég a vízen, amíg tart a sötét és az éjszaka, addig elborítja a víz felszínét, a napsugár melege azonban elolvasztja. Ugyanígy uralkodott a halál Krisztus eljöveteléig /vö. Róm 5, 14/, miután azonban megjelent Istenünk üdvözítő kegyelme /vö. Tit 2, 1/, és felkelt az igazságosság Napja /Mal 4, 22/, a halált elnyelte a győzelem /1Kor 15, 54/, mert nem tudta elviselni az igazi élet jelenlétét.” (Nagy Szent Bazil: Krisztus Szent Születésére – részletek)