Lothringer Éva nővér rendkívül színvonalas, hittel teli előadása jelentős előrelépés korunk megértése felé. Ugyanakkor ne feledjük, egyházközösségeink, gyülekezeteink nem csak diplomás értelmiségiek közösségei. Amióta világ a világ, szükség van mesteremberekre, földművesekre, van olyan testvér, akit e "szép" újvilág riaszt. Mert az informatikai robbanás vonalkódos kasszákba kényszerítette pénztárosnak a családanyát, a gyermekét egyedül nevelő nőt és marad a kérdés naponta ezerszer: ...kártyát, áfás számlát... S közben az elektromosság kimaradása esetén képtelen lenne kiszámolni azt, hogy 843+25 Forint az mennyi. Egyetemi hallgatók tudata szűkül le egy-egy képernyőnyi tudásanyagra, agyuk ezt fölfogja, vizsga után törli, s ha a gonosz vizsgáztató két elkülönült képernyőnyi tananyag közötti összefüggését próbálja firtatni, esetleg bepanaszolhatják.
Ha a vonatra felszállok, köszönök, megkérdezem, szabad-e a hely, gyakran olyan érzés tölt el, mintha molesztáltam volna az utastársakat. Gyakran végig kell hallgatnom családi gondokat, bajokat, hisz' az új generáció családjávale elektronikus módon él együtt, fizikailag viszont az utastárs kénytelen azt végighallgatni, ami inkább az érintettek egymásközötti beszélhetésének része kellene, hogy legyen...
Termelésszervezésben, munkahelyen már inkább csak elektronikus módon "működnek" együtt, egy olyan ember küld e-mail-en át utasításokat, akinek fogalma sincs arról, hogy akit utasít, van-e ideje, képes-e elvégezni a munkát és sorolhatnám a gondokat.
Ha - jelentkezik a hallgató vizsgára - "elcsúszik az élete - hallottuk, esetleg megkeres gondjával, és én elrendezem az ügyét, de aminisztrativ uton nem tudom még rendezni a megfelelő internetes kiírást - a hallgató nem hiszi el. Bizonyosságot akar, a szó hitelességét felváltotta a személytelen on line felszín hivatalossága, elfogadottsága.
Téved az Egyház, akkor is, ha nem közelít az új generációkhoz úgy, ahogy az előadó elmondta. De túl vagyunk már 1989 hagymázos eufóriáján, a demokrácia mindennapjai talán kijózanítottak abból az álomvilágból, amit korábban hittünk, pőrén áll előttünk az új világ, tehát téved akkor is az Egyház, ha nem emeli fel szavát az új kor embertelensége, személytelensége ellen.
Soha ekkora szükség nem volt még az Örömhírre, a jó és emberi szóra. Ez pedig nem szólalhat meg cseten, í-mélen, sms-ben, csak akkor, ha elő, emberi kapcsolat van azok között, akik az informatika eszközein át is tartják a kapcsolatot.
Emlékezzünk a japán reaktor és tengerár katasztrófára; az érintetteknek meglehetősen magas bankbetétjeik voltak, de mégi éheztek, az informatika működésének hiányában.
Nagyon sokan szenvedünk e szép új világtól, a légkondicionálótól és a mai "szép új világtól". Nem szerencsés, ha az Egyház átlendül a mai világ oldalára, mert az a testvér, aki szabadulni szeretnek napi gyötrő gondjaitól, de közben az látják, hogy az Egyház is csak úgy működik, mint egy termelési, jogi egység, akkor elfordulnak tőle.
Maradandó közösség emberek, hívők között akkor és csak akkor épül, ha az valódi gyülekezet, és nem virtuális, ha nem sms-en, filmen érkezik a megszólítás "szeretlek anya /apa", ahogy egyes filmlionádékban látható - hanem ez valódi lelki és emberi közösség.
Ha ezen értékeket az Egyház pillanatnyi jobb pozicíókért feladja, önmagát adja fel.
Nem sporolhagtó meg az intés, figyelmeztés, a klasszikus emberi értékekre való ráiutalás sem...